A két világháború között jött létre a Harkow Intézet, amely mély nyomot hagyott a város művelődésében. 1812.04.29-én alapították a cári Oroszországban. Az 1917-es októberi forradalom sokban hozzájárult az intézet további munkájához. 1918. áprilisában Marija Fjodorovna cárnő védnöksége alá kerül. Az oroszországi  októberi forradalmi események miatt az intézet növendékei, valamint a tanügyi munkások a Szerb Horvát Szlovén Királyság területére költözzenek.

 1919. novemberében 153 növendék és 38 alkalmazott Marija Aleksejevna Nekljudov (1867-1948) igazgatónő vezetésével elhagyja Oroszországot. Az intézet először Novorasijskba telepedik, később indul útnak az első jugoszláv állam, azaz Belgrád felé, Varnan keresztül, ahol ünnepélyes körülmények között várták őket 1920. március 4-én. Az Afon gőzhajón utaztak. Ugyanezen a napon 114 növendék és 20 fő a személyzet közül, öt orosz családdal együtt Törökbecsére érkezik és elhelyezést kapnak a mai Miloje Čiplić Általános Iskola épületében. Az Intézmény pénzelését az állami menekültügyi bizottság végezte az orosz menekültek számára fenntartott eszközökból, de ezt az összeget a törökbecsei és aracsi gazdag polgárok önkéntes adományaival pótolták. Hogy több, mint tíz évig ez az intézet fennállhatott azt a helyi Stevan Krstonošić helyi plébánosnak köszönhető. A pénzeszközök biztosításában részt vettek az Amerikában élő orosz kivándoroltak, de a diáklányok, valamint a tanárok maguk is valamennyire hozzájárultak a költségek viseléséhez. Gyakran szerveztek különböző színelőadásokat, hangversenyeket, helyben és a környékbeli településeken, leginkább Óbecsén, ahol nagyon hálás közönség várta őket. Mindezek mellett különőrákat is adtak, nemcsak orosz, latin, francia nyelvből, hanem matematikából, zongorából és különböző más tantárgyakból is.

A Városi Könyvtár helyrajzi gyűjteményében megőriztek néhány plakátot azokről az aktivitásokról, melyeket az orosz diákok és tanáraik szerveztek. Így jut tudomásunkra, hogy 1929. január 11-én, pénteken, a Polgári Ískolában hangversenyt szerveztek a törökbecsei közönségnek Sofija N. Davidov, híres operaénekesnő részvételével az orosz és a ljubljanai Opera tagjával, valamint Ilija I. Slatkin karnagy, a zongora virtuóz professzora és a törökbecsei zenekar részvételével, amelyet Mihjlo S. Sobčenko vezényelt. A plakáton külön kihangsúlyozták, hogy „az össz bevételt az Intézet szegénysorsú, végzős diákjainak fogják adni“.

 1921-ben hét osztály volt, a SzHSz Királyi Tanügyi Minisztérium 1922. augusztus 10-én keltezett végzése alapján az Intézetet kiegyenlítették a nyolcosztályos állami iskolákkal, hogy az itt végző tanulók is felvételi vizsga nélkül íratkozhassanak az állami egyetemekre. Az iskolai dolgokkal kapcsolatban a Harkow Intézet a Királyság Tanügyminisztériumának hatáskörébe tartozott, valamint az orosz menekültek Iskolatanácsának Bizottságához.

 1929. januárában Marija, jugoszláv királynő saját védnöksége alá helyezte az Intézet sorsát.

 Az Intézetben közismert, híres egyéniségek tanítottak, közöttük költőnők, Ekaterina Leonidovna Tauber prózaíró, irodalmi kritikus is, aki orosz nyelvre fordította Jovan Dučić és Milan Rakić verseit, Elena Vandrarovskaja Velimirovna, képzőművész, aki a második világháború után a fruskagorai kolostorok freskóinak nagyon ismert restaurátora volt. Itt dolgoztak még: kezdetben Aleksandar Nikolajevič Kokorov, később pedig Jakob Pavlovič Kobec orosz nyelvet és orosz történelmet, Gleb Borisovič Junickij latin nyelvet adott elő, Danil Danilovič Danilov matematikát, Boško Pecarski, szentatya pedig hittant, szerb nyelvet, irodalmat és földrajzot, Elizabeta Hihajlovna Nekljudovna francia és angol nyelvet, V. I. Buljacelj pedig könyvelést adtak elő, és még mások.

1922-től az Intézet keretén belül működött még két tagozat: a kommerciális iskola és a képzőművészeti iskola. Az iskola fennállásának ideje alatt ezeket a tanfolyamokat 56 tanuló végezte el.

Fotografije iz zbirke Glavaški Save

Az Intézet fennállásának ideje alatt fontos eseménynek számított az Intézet 120 éves évfordulója, amikor Petar Nikolajevič Vrangel gróf, az orosz cári hadsereg generálisa jött látogatóba, aki abban az időben Sremski Karlovcin tartózkodott. 

Legtöbb diáklány a tehetősebb orosz katonatisztek és tisztviselők gyermekei voltak, akiknek módjában volt az iskoláztatás költségeinek viselése. Azonban 1930/31-es iskolaévre szóló Jelentésből kitűnik az is, hogy a 211 védencből 64 diáklánynak csak az apja, vagy az anyja élt, 16-nak pedig egyáltalán nem éltek a szülei.

Az Intézet fennállásának ideje alatt a tanuló leányok létszáma 200 és 250 között váltakozott, akiknek életéve 10 és 20 között volt. Első osztályba nem íratkozhattak 10 évesnél fiatalabb és 13 évesnél idősebb leányok.  Az Intézetben az első generáció 1921-ben fejezte be tanulmányait, a legjobb eredményt pedig A.A. Bogoljubova diáklány érte el. Az Intézet 12 évig dolgozott és ez idő alatt összesen 319 tanuló fejezte be itt a tanítást.

Több ok miatt, de elsősorban gazdasági okokból  a Jugoszláv Királyságban lévő orosz iskolák egyesítése miatt, az Intézetet 1932-ben Bela Crkvára helyezték át (Bánát). Itt Marijinski Donski Intézmény név alatt működött tovább.

Проф. др Александар Касаш