Az aracsi szerb pravoszláv templomot (Szent János Imaháza) Törökbecsén a Josif Marinković utca 63. szám alatt, a Vajdasági Kultúra Emlékvédő Intézet 1968. április 1-én keltezett 939/67 és 1966. október 7-én az 581-es számú végzésével állami védelem alá helyezte, a benne levő szentképekkel és más értékekkel egyetemben.

A jegyzőkönyvek és a régi templomi könyvek alapján állíthatjuk, hogy már 1750-ben létezett egy kis templom a mostani, az 1807-ben épített helyén. Az épület monumentális méretű és sok érdekes építkezési részlettel rendelkezik. Belső felülete nagyon gazdagon díszített, ízlésesen, meleg és halvány színekkel festettek a falai. A szentképek klasszikus, a szobrok pedig biedermeier stílusban készültek.

A fali szentképeket és a festményeket Popović Jeftim festette 1834-1838 között. (Lehetséges, hogy néhány képet a falon Petkovič Sava és Portanović Petar festett).

A szentképeket – a rézmetszeteket és a fába vésett képeket a XVIII. század második felében készítették és ezek a mesterek szolid tudását jelképezték az átmeneti stílusról. Figyelmet kell szentelni a templomban levő más képzőművészeti tárgyaknak is – a kereszt, amely ajándék volt, 1818-ból, a kehely ezüstből készült 1767-ben, valamint az ezüst mécsesre, amelybe belevésték az ajándékozó sorait. Ezek a tárgyak helységünk értékes történelmi hagyatékait képezik.

A templom tornyát 1858-1861-ig készítette Rajdn Leopold 15.837 forintért. A templomot 1903-ban renoválták és akkor készült el a karzat is. Négy harang volt a templomban: a nagy harang Budán készült és 650 kg sulyú, a második 350 kg, Budán öntötték 1789-ben, a középső, 220 kg., Budán öntötték 1788-ban, és a kicsi 100 kg., amelyet Versecen öntöttek 1845-ben. Az első világháború folyamán katonai szükségletekre elkoboztak három harangot (a másodikat, a középsőt és a kicsit). Ezek helyére a háború után újakat vettek. A belgrádi Balkán Öntödétől vettek két harangot, egyik 240, a másik 140 kg., 1925-ben pedig a nagyharangot Belić Mladen, nyugalmazott tanító ajándékozta a templomnak.

Lazar Mečkić (Novi Bečej i Vranjevo kroz istoriju, Novi Bečej 1989.godina.

Da se podsetimo na Novi Bečej i novobečejce, Beograd 1998.)