»A Sóskopó Bánát szivében van. Törökbecsétől öt-hat kilóméterre keletre fekszik, kb. 500 hektárnyi területen, a basahídi és a beodrai /Novo Miloševo-i/ utak között.

A Sóskopó fejlődéstörténetéről a környék domborzata tanúskodik. Ebből megállapíthatjuk, hogy a mai pusztát képező katlan ősi Tisza-meder, ahol a folyó természetes irányváltozása után állóvíz maradt vissza. A XV. századi terepviszonyokat ábrázoló térképrekonstrukció már önnálló tavat tüntet fel, amely a XVIII. században megnagyobbodott, jókora patkó alakú tóvá terebélyesedesett. Újabb két évszázad elmúltával ez kettévált, és részei Kis- és Nagykopó néven voltak ismeretesek.

A Kiskopó közvetlenül Törökbecse alatt feküdt. Eleinte faluszéli kacsaúsztató volt, aztán, ahogy fogyott a víz, lassan szeméttel töltötte fel a lakósság, így ma a helyét se találjuk. A Nagykopón viszint a mai napig követhetjük a Természet munkájának nyomait.

Itt a föld, kezdetben, még Tisza-meder korában agyagos sárga volt. Aztán a magas talajvízzel felszínre kerülő oldott sóktól szolonyec-szoloncsák szerkezetűvé vált. A víz elpárolgásával a felszíni sókoncentráció egyre fokozódott. Jellegzetes szűrke színűre változott a korábbi sárga lösz, melyen csak olyan növényzet élhet meg, ami tűri a rossz vízgazdálkodást, magas sótartalmat és nagy hőmérsékletingadozást. Közben a vízfelület egyre zsugorodott, körülötte meg szélesedett a gyepszőnyeg. Az ilyen területeket nevezik Bánátban kopónak. Az a hely pedig, ahol nemcsak a talaj sós, hanem a víz, és olykor a levegő is, csakis Sóskopó lehet.« *

A Sóskopó ritka érintetlen mocsárként a mai napig megmaradt Európa ezen részén. A rengeteg külömböző madár, valamint a körülötte levő ritka növényvilág teszi a Sóskopót egyedülállóvá. Nemzetközi szempontból a Sóskópót a madárvilág jelentős állomáshelyévé nevezték ki a XX. század végén. az úgynevezett IBA projektumban. A Szerb Köztárseság kormánya a Sóskopót 2001-ben a természet különleges rezervátumává nyílvánította.

*SÓSKOPÓ, Kanjiža 1995. Šandor Lukač i Tibor Ternovac