|
A
XIX. század végétől a XX. század végéig Törökbecsén két nyomda működött.
Az egyik nyomda az aracsi Branko Pecarski tulajdonát képezte, mely jóval
a második világháború előtt csődbe jutott, megszűnt létezni. A másik
Jovan Radak kikindai nyomdász fióknyomdája a város központjában. E
nyomdát hamarosan megnyitása után Giga Jovanović vette át, és vezette
egészen haláláig, 1944-ig. A második világháború után államosították, és
Május 1. néven a huszadik század végéig állt fenn.
A Merkur, valamint Duan M. Milanov könyvkereskedése
Giga Jovanović könyvkereskedésével együtt 1945-ig létezett. Az
államosítás után Giga Jovanović könyvkereskedése népi könyvkereskedés
lett, Budućnost, majd Svetlost néven dolgozott a XX. század végéig.
A kikindai Jovan Radak könyvnyomda és könyvkereskedés
fióküzlete 1898-ban nyílt meg Törökbecsén. Ekkor került megbízottként
Giga Jovanović városunkban a nyomda és könyvkereskedés élére. Giga rövid
idő alatt tapasztalatot szerzett, és hamarosan a fióküzlet birtokába
jutott. Az ő névjegyével kerültek ki a nyomdából az irodai kellékek az
iskolák, a bíróság, a község és a kereskedők részére. Ezenkívül még
kisebb könyveket, valamint plakátokat is nyomtatott. A plakátok révén
Törökbecse és Aracs lakosságát táncok, bálok és egyéb rendezvények
megtartásáról értesítették, valamint a város kulturális eseményeiről.
Nem nyomtatott törökbecsei képes lapokat, mégis ő volt a legnagyobb
kiadójuk. Felvetődik a kérdés, hogy tiszta tehetség és üzleti
rátermettség vagy valami más vezérelte, ami esetleg nem vált Giga
becsületére - tette lehetővé a nyomda és könyvkereskedés teljes jogú
birtoklását. Minden bizonnyal Giga Jovanović Törökbecse ismert alakja
lett. Az ő jelenléte nélkül egy rendezvény sem múlhatott el. Határozott,
magabiztos, szembetűnő egyéniség volt.
 Mi következett tovább? Egy éjjel Gigával kártyázva
László B. Jenőnek, a Törökbecse hetilap szerkesztőjének és
tulajdonosának (egyébként Giga könyvelőjének) hátat fordított a
szerencse, és reggelig elkártyázta hetilapját. Az új tulajdonos Giga
lett, de az egyezség szerint László megmaradt főszerkesztőnek,
mindaddig, míg a hetilap Giga tulajdonában volt. Gigának, aki lassan
klerikális beállítottságú lett, nem tetszett a főszerkesztő állandó
kritikája a városatyák számlájára, ezért határozta el, hogy valamiképpen
kijátssza Lászlót. Szövetséget kötött dr. Köncöl Józseffel és Ambrus
Artúr plébánossal, és így ők lettek a lap tulajdonosai. Giga azonnal
elbocsátotta László B. Jenőt.
Munkasikerei 1920-ban kezdődtek. Ebben az évben
került sor a Törökbecsei Takarékpénztár főigazgatójának a kinevezésere
is, természetesen Giga személyében. A Takarékpénztár élén 24 évig
maradt, azaz haláláig. Sikeres üzletemberként több éven át ő volt az
Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke és a Sokol vezetője is. Szabad
idejében kertészkedett. Háza és udvara, ahol élt, a Vojvoda Miić
utcában (a mai Petar Drapin utca) tele volt különféle virággal.
Virágoskertje és üvegháza a Tito marsall és a Petőfi Sándor utca sarkán,
valamint a vasútállomás közelében volt. Azon ritka törökbecseiek közé
tartozott, akinek autója, ünneplő-, vadász-lovaskocsija volt, valamint
egyes fogata, amivel az újságokat szállította az állomásról a
könyvkereskedésbe.
Natalija Marić emlékezetében úgy maradt meg Giga
képe, mint egy rendkívül elegáns úr és kiváló táncos, aki szeretett
kitűnni és fényképezkedni. Emlékszik az 1931. évi bálra is, amikor
Gigával keringőzve nyitották meg a mulatságot.
Mint meghonosodott törökbecsei lakos, jó
alkalmazkodóképességének köszönhette, hogy szerencsésen átvészelte az
évek során történt különböző változásokat. Családi élete azonban nem
volt korántsem felhőtlen. Jovan Radak egyik rokonát, az óbecsei
Branislava Tajsićot vette feleségül 1902-ben. Fia születése után
felesége hamarosan meghalt. Nővére, Sofija vette át a háztartás
vezetését és Mia fia nevelését. A tragikus esemény 1920-ban következett
be, amikor egyetlen gyermekét is elveszítette. Fia halála után Giga
megbetegedett, és ezután teljesen a munkának szentelte az életét.
Giga Jovanović 1944. január 8-án hunyt el. Házától a
templomig a koporsóját vállon vitték ismerősei, a templomtól a temetőig
lovasfogatú tűzoltókocsin a sírig, ahol a fia mellé helyezték örök
nyugalomra. A szertartást kilenc pap végezte. Azt mondják, hogy azon a
napon roppant hideg volt, és havazott.
André
Károly
|
