Gróf Leiningen-Westerburg Károly egy nagymúltú elszegényedett hesseni arisztokrata család sarja. Családja eredetét, feljegyzések alapján 1096-ra vezethető visza. Előkelő családi kapcsolatai között megtalálhatjuk hogy rokonságban volt Viktória angol királynővel is. Ő is, mint testvérei és nagybátyja a Habsburgoknál lépett szolgálatban tiszti rangban.

Bécsben rátalál Sissányi Alizre jövendőbeli feleségére akit Pozsonyban vezet oltár elé 1844-ben. A 17 éves Aliznek a hozománya 2000 hold föld volt a törökbecsei határban. Ő volt ugyan-is Hadsimihal gazdag macedóniai görög kálmár egyik lánya ( a másk kettő Clairé és Constance ) aki 10.000 hold földel együtt megvette Törökbecsét 1798-ban a kamarai bírtokok elárverezésekor. A fiatal pár törökbecsei bírtokukra költözik és megkezdid annak gazdaságát vezetni. Nagy segítségükre volt a Fehér csaléd kik elláták különböző gazdasági szak-tanácsokkal. Különben Fehér László földbérlő volt aki angliából behozatta az első cséplőgépet a Monarhia területére, jobbanmondva Törökbecsére. Aliz, Leiningennek előbb 1845-ben leánygyereket, Lizát, majd 1848-ban Armint hozott világra. Sűrűn együtt vannak a Gyöngyszigeti birtokon élő Clairével és férjével Rohonczy Lipóttal. Constancevel és Urbán Gyula földbirtokossal is szoros kapcsolatban vannak. Közben látogatásokat tesznek a szomszédos nagy birtokosokhoz a beodrai Karátsonyiékhoz és a tóbai báró Billot Cirillhez.

Négy nyugodalmas házassági év után bekövetkezett 1848 tavasza mikor el kellett döntenie hogy az osztrák császári hadseregbe vonul be vagy pedig a magyar „lázadók" a honvédség közé álljon. Nem tétovázott, választott a magyar szabadságharcosok mellé állt, mint sógora Rohonczy Lipót is. Kérésére a délvidéki harctérre irányítjak hogy ne kerüljön szemben a császári hadakkal, tiszti bajtársaival és testvéreivel. Damjanich János parancsnoksága alá kerül és 1848 végen őrnaggyá léptetik elő de zaslóaljat nem kap. Végül is a Jarkováci csata után 1849 februárjában, megnyeri a magyar honvédség bizalmát és zaszlóaljparancsnok lett. A győzedelmes tavaszi hadjárat részese volt, áprilisban ezredesé július elején pedig tábornokká léptetik elő. Az Orosz cári csapatok bevonásával a szabadságharc további kimenetele hátrálás, majd a temesvári vereség után Világosnál, Gőrgey Artur fővezér parancsnoksága feltétel nélkül letette a fegyvert. Eleinte úgy tűnt hogy nem lesznek kiszolgáltatva az osztrákoknak de hamarosan az osztrák császár és az orosz cár megegyezése után a „lázadófőnökök” Kiss Ernő, Poeltenberg Ernő, Leiningen- Weszterburg Károly, Dessewffy Arisztid, Aulich Lajos, Láhner Győrgy, Török Ignác, Gáspár András, Nagysándor József, Schweidel József, Knézty Károly, Damjanich János és Lázár Vilmos az aradi várbörtönbe kerültek.

1849. október 5-én, reggel 7 órakkor olvasták fel a tábornokoknak a jogerős ítéletet. Az ítélet végrehajtására október 6-án reggel került sor. Négy tábornokot Aradon golyó altali halálra a többi killencet pedig akasztófa kivégzésre ítéltek. Leiningen sorrendben az ötödid volt. Holtestét másnap hajnalben „ellopták" és sógora Urbán Gyula uradalmán négy fa között temette el. Később 1876-ban a szomszédos borosjenői templom kriptájában helyezték el. Csontjait 1974-ben a többi vértanúéivel együtt, az aradi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Leiningen- Westerburg Károly bronzalakját ( Radnai Béla alkotását ) 1911. szeptember 17-én leplezték le Törökbecse központjában a promonát közelében. A szobor talpazatára a következő szöveg lett belevésve: „ Gróf Leiningen- Westerburg Károly honvéd tábornok, ki Aradon új hazája szabadságának kivívásáért 1849. október 6-án, mint vértanú hősi halált szenvedett.” Az első világháború befejetése után 1919-ben a szobrot lebontották és a városháza pincéjében zártek le. Miután a városháza 1944-ben új helyet kapott a Schlezinger-féle házban ( a mai „Potisje" kereskedelmi vallalat székháza ), Leiningen szobor is oda került. A városháza következő költöztetésénél már a szobrot nem vitték magukkal. A mellék helységek bontásakor bukkantak rá 1954-ben. Nagy Sándor törökbecsei régész értesítette a múzeum igazgatóját aki rögtön intézkedett a Műemlékvédelmi Intézetnél hogy állami védnökség alá helyezzek a szobrot. De hiába, a törökbecsei államügyész intézkedésére a szobrot kiadták a helyi labdarugó csapatnak. Ők a bronzszobrot feldarabolták és értékesítették, az árán pedig sportfelszerelést vettek.

André Károly, (a szöveg Kalapis Zoltán „Legfiatalabb aradi vértanú"

Magyar Szó-ban 1995.október 6-8 megjelent cikke alapján íródott)