Az aracsi történelemtudós pap 165 éve született dr. Szentkláray Jenő (1843-1926)

Törökbecse 1873. évi templombúcsúján nevezik ki plébánosnak, 20 évig maradt itt hivatalában. 1871-ben egyik alapítója lesz a Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Társaságnak, és annak első titkára. 1871 és 1873 között szerkesztette a Törtenelmi Adattár című havi közlönyt, melyben Dél-Magyarországra vonatkozó okmányokat közölt. 1876-tól közvetlenül részt vett a Torontál című heti-, majd napilap szerkesztésében, 1879-ben pedig egy évig az ujság felelős szerkesztője is, 1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjáva választotta. 1883-ban egyetemi magántanár Budapesten, Magyarország legujabb történetének előadója 1885-ben a Szerb Tudomanyos Társaság veszi fel tagjai közé, majd 1910-ben az ujvidéki Matica srpska irodalmi társaság tiszteletbeli tagjáva választotta. 1893-ban csanádi kanonokká nevezték ki, 1895-ben pedig apáttá. A csanádi káptalan nagyprepostjaként halt meg. Mivel élete nagy részet Temesváron töltötte, ott is temették el: a Szent György-székesegyház kriptájában kap helyet a többi jeles egyházi személy mellett. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának, az Archeológiai Társulatnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, a Magyar Heraldikai és Genealógia Társulatnak, elnöke a délvideki szépirodalmi Arany János Társaságnak és számos más tudományos testületnek. Karácsonyi János, aki Szentkláray halálakor a Magyar Tudományos Akadémián megemlékező méltatást irt róla, 115 cimszóban i sorolva fel munkássagát. Szentkláray egész eletét Dél-Magyarország történelmi multja felderitésének szentelte. Legjelentősebb munkája az 520 oldalas Száz év Dél-magyarország törtenetéből című tanulmány, mely Dél-Magyarország történetének az 1779-tól 1879-ig terjedő időszakát dolgozza fel. 1778-ban Torontál, Temes, Krassó-Szörény megyék képviselői pályazatot hirdettek ezen megyék történetének a megírására, mégpedig abból az alkalomból, hogy visszakerültek Magyarország közigazgatásához. Szentkláray alapos kutatómunkát végzett, sorra járta a bécsi, a temesvári, a pesti és a karlócai levéltárakat. A 36 éves törökbecsei plébános munkájat 300 arannyal jutalmazták.

Kalapis Zoltán Szentkláray Jenőt Bánat történelmi kutatójának nevezi, de az aracsi történelem tudosunkat az egyháztörténet, a müvelődéstörténet, a helytörténet is foglalkoztatta, sőt még az útleírás is érdekelte. Legjelentősebb munkái: A csanádi püspökség és káptalan rövid története, 1913; Szent Gellért dicsősége, emlékbeszéd Velenczében, a muránói bazilikában, 1900; Karlóczán és a Fruška gora szerb kolostoraiban, 1882; A szerb monostoregyházak törteneti emlékei Dél-magyarországon, 1908; Történelmi Adattár csanád-egyházmegye történetéhez; Oláhok költözése Dél-magyarországon a XVIII. században, 1891; Műemlékek és régi épületmaradványok a csanádi egyházmegye területén; A délvidéki helynevek magyarositásáról; A dunai hajóhadak története, 1886; Utiképek a művelt nyugatró1, 1891; A becskereki vár, 1886.

Szentkláry Jenő törökbecsei tartózkodása idején aktivan részt vett a helyi régeszeti ásatásokban. Ő volt az első, aki leletmentésbe kezdett az aracsi Pusztatemplomnál 1877-ben es 1878-ban. Ő talált rá arra a latin feliratos kőre, amelyet a temesvári muzeumban helyeztek el. Minderről a Torontál c. ujságban Emlekezzünk a regiekről cimmel irt munkában számolt be. Részt vett a kumándi homokbánya feltárásában, ott volt a Borjas-pusztai asatásoknál, sőt még a Csóka melletti Kremenyak is érdekelte. 1888. augusztus elsején, amikor Szentkláray hatására megyeszerte megkezdődött a helységek régi magyar nevének a visszaállitása, Fránjova felvette a régi, Aracs nevet. 1889-ben Törökbecse a Tisza védelmében — azazhogy a folyó szabályozáskor ne vegyék el a varostól — tiltakozó delegaciót küldott Budapestre gróf Teleki Géza belügyminiszterhez. Ennek a küldottségnek Tőszögi Aladar tanfelügyelő és Istvánfy István közjegyző mellett Szentkláray Jenő is tagja volt. 1916-ban Szentkláray Jenőt Aracs díszpolgárává választják.

A ma embere nem állított semmilyen emléket Szentkláraynak. Szülőházán, a Svetozar Marković utca 24. számu házon nincs emléktábla, de még utca sem viseli a nevét. Törökbecsén, ahol 20 évig szolgált, nincs emléktábla a templomban vagy a parokján. Sem a városi népkönyvtárban, sem pedig a plébániahivatalban nem lelhető meg egyik műve sem, sőt még róla szóló tanulmány sem keszült. A helybeli szerbek és a történészek viszont érdeklődnek munkássága iránt. Az utókornak van mit törlesztenie Szentklárayval szemben.

SZEKERES István Gellért