Aracs, mint település 1751-ben jött létre, amikor is a tiszamenti határvonalat megszüntették, és a szerbek, akik őrizték az Osztrák Monarchia határát a török hadseregtől, nem szándékoztak visszatelepülni Oroszországba, hanem itt maradtak.

Ők a nagy vándorlás idején,1690-ben jöttek erre a vidékre és az Osztrák Korona által meghozott Nagykikindai deskrétum alapján szervezkedtek. Központjuk Kikindán volt.

Ide tömörültek Aracs lakosai is, akik főleg szerbek voltak.

Már abban az időben Aracs nagy fontosságú volt a a Monarchia számára abánáti búza szállítása miatt. A települést a császárról Franzisdorfnak nevezték el, bár vannak elméletek, amelyek szerint a varjakról lett elnevezve, mert nagyon sok varjú volt ezen a vidéken. Mások szerint Vranjeról kapta a nevét, mivel a szerbek Vranje város környékéről települtek Aracsra.

A deskrétum, amelyet 1774. november 12-én Mária Terézia császárné határozata alpján hoztak meg, majd csak 1776. februárjában lépett életbe. Az aracsiak kivételezett helyzetát díjazták ezzel, mivel két évszázadon keresztül védelmezték az osztrák határt a törököktől.

A deskrétum megalapításával nagyon sok probléma merült fel. Az egyik fő probléma az un. iberlandi föld (láp) bérbeadása volt, amely igen magas volt, és amelyből Aracs községének is sok pénz jutott. Ez az aracsi polgárok nagy elégedetlenségéhez vezetett és elégedetlenségüket eljuttatták a legfőbb hatalomhoz is. Sokan úgy tartották, hogy a haszon csak őket illeti.

Aracs és az aracsiak, tudva, hogy milyen nagy jelentőséget jelent a bánáti búza szállítása, nagyon ki is tudták használni az ezzel való kereskedelmet.

Ebben az időben építették a nagy raktárat is, amely a nai napig is fennáll Törökbecsén.

Jól meg tudták fizettetni a búza szállítását is, valamint a kompon történő áthozását.

Ekkor tűntek ki a közismert aracsi családok, mint a Glavaški, Nedić, Kostović, akik hirtelen nagy gazdagságra tettek szert.

A gazdasági fellendülése és az aracsiak gazdagodása 1777-ben nemcsak szociális elégedetlenséghez vezetett, hanem szerették volna elérni, hogy a Deskrétum központját Aracsra helyezzék át.

A nagy szociális ellentétek idézték elő, hogy 1777-ben fellázadtak a helybeliek a községi vezetőség ellen.

A lakosság nagyon el volt keseredve a magas adó miatt, amelyet a Deskrétum még jobban elősegített. Elégedetlenséget szított a föld felosztása is.

A felkelés fő szervezője Jakov Vujackov, a község esküdt tagja volt. Kérelmük az volt, hogy őket, mint a Monarchia volt tagjait, ne adóztassa az állam. A fellázadt parasztok behatoltak a községháza épületébe, sikerült megdönteniük az uralmat, valamint kirabolták a községi kasszát. A lázadók különösen haragudtak Nikola Perić szenátorra, mivel nagyon kíméletlenül viselkedett az adóbehajtások alkalmával.

Elkeseredésük Gliša Pecarski felé is kifejezésre jutott, mivel ő mindenben Nikola Perić mellett állt.

Mindezek miatt a felkelők első irata arról szólt, hogy leváltották a községi birót, Pecarskit.

Az akkori történelmi forrásokban megtalálható, hogy a lázadók ki is választották saját hercegüket, azonban érdekes tény, hogy a neve sehol sem szerepel az iratok között..

Vitathatatlan a tény, hogy ez a lázadás szociális jellegű volt. A községi épületbe való betörés és a kassza eltulajdonítása bizonyos forradalmi elemeket is hordoz magában. Ennek a lázadásnak a fő vezérei Aćim Marčićev és Marko Igrački voltak, akik arra törkedtek, hogy minél nagyobb feszültséget keltsenek az aracsiak körében a községi uralom ellen. Érdemes kiemelni, hogy ők ezt a viszályt meg próbálták előidézni a Deskriptum más településein is, így Melencén, Kumanen és Taroson is. Azonban a felsorolt települések polgársága nem állt ki az aracsiak mellett.

A felkelésre szigorúan reagált a Magisztrátus. Kinevezték Dimitrije Bugarski birót, hogy vizsgálja át a helyzetet és hogy „oldja meg a problémát".

Ilyen célokból magával vitt négy huszárt is, valamint egy káplárt.

Egy fennmaradt Jelentésben olvasható, hogy „a lázadás fő bűnöse Bugarski biró volt, de az aracsiak is bűnösen viselkedtek“.

A helybeliek kérték, hogy váltsák le szenátorukat, Nikola Peićet, azonban a községi hatalom nem fogadta el ezt az indítványozást.

Hasonló megmozdulások, igaz sokkal kisebbe méretekkel, érezhetők voltak még néhány évig, azonban az aracsiak további ellenszegülése megszűnt.

Проф. др Александар Касаш